13. fejezet - I'm in love with U... again, but...

LuHan POV


Miután bementünk a házba, ami meg kell jegyezzem nagyon nagy volt, szinte semmi időm sem volt körül nézni SeHun már ráncigált a konyha felé. Készített két-két szendvicset, de én csak az egyiknek a felét tudtam legyűrni. Semmi étvágyam sem volt. Melegséggel áraszt el, ahogy... kedveskedve körül ugrál. Nem véletlen szere- várj! Mi?! Én tényleg beleszerettem Oh SeHunba? Most komolyan nyakig beleestem? Furcsa érzések kavarognak bennem, amit nevezhetünk jónak is, de... a gyomrom és az idegeim már nem nagyon bírják. SeHunnal leültünk a nappaliban és valami nagyon gagyi videojátékot kezdtünk játszani. Hagyjuk, nem is érdemes beszélni róla.
 Egy idő után - ekkor kb este hat körül lehetett - SeHun felkelt mellőlem és megkérdezte, hogy nem akarunk-e aludni menni, mert ő már fáradt. Bólintottam, majd elfojtottam egy ásítást. Én is felálltam, majd követtem a hálóba. El is pirultam mikor bementünk - a falak a vörös minden árnyalatában játszottak. SeHun ezt észre vette, mert egy kaján vigyorral megállt előttem.
- Na, mi az? Csak nem kaméleonnak készülsz, Bambi? - röhögött, mire durcásan lebiggyesztettem az ajkaim és megütöttem a karját. - Ez nem fair - morogtam, majd befejeztem az ágyazást és hasra feküdtem a pihe-puha takarón. Egy elégedett sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd SeHun befeküdt mellém. Rám emelte tekintetét, én meg megbabonázva néztem vissza. Nem tudom meddig bámultuk egymást, de SeHun hamar megunta és megcsókolt. Először csak finoman becézgettük egymást, majd megunva ezt a tempót lassan átcsúsztattam nyelvem a szájába.
Mintha kicsit megleptem volna - ami fura, mert őt nem lehet meglepni. Ezt tapasztalatból tudom. Egy kicsit megijedtem amiatt, hogy nem csináltam jól, de mikor ráharapott a nyelvemre már tudtam, hogy nem hibáztam, csak megleptem. Visszahúztam a nyelvem, SeHuné pedig követte az enyémet. Nem tartott sokáig a csók. Miután már nem volt a nyelve a számban ajkaimat vette célba, végig harapdálta, majd nyalogatta egy kicsit. Eközben lassan felém kerekedett és az ingem gombjaival kezdett babrálni. Nem állítom, hogy meglepett, de a közelségére mind a testem, mind én magam reagálok. Enyhén megremegtem, mikor eltűnt rólam az ing és megcsapta forró mellkasom a hideg levegő. Hangosan zihálva vettem tudomásul, hogy nem folytatja azt, amit elkezdett, helyette finoman az arcomra simította a tenyerét és a szemembe nézett.
- Lulu, ha ezt így folytatod, akkor nem leszek képes magamon uralkodni - simogat meg. - Még annyira sem, hogy gyengéd legyek veled.
Kicsit kikerekednek a szemeim, de bólintok. Felfogtam, hogy durvább lesz, de most őt kell éreznem. Mindenhol. Furcsa, nem igaz? Pár napja még undorodtam tőle, utáltam, ahogy hozzám ért... bezzeg most! Imádom, mikor azokkal a puha kezekkel hozzám ér, ahogy becézget (szerzői megjegyzés: itt a Lulura kell gondolni, nem másra :D) és úgy mindenét szeretem most már.
Közben SeHun lassan a mellkasomra eresztette a fejét és megnyalta az egyik mellbimbóm. Meglepetten próbáltam levegőhöz jutni, miközben tovább harapdált, csókolt ugyanazon a helyen. Durván leráncigálta a nadrágom, majd minden figyelmeztetés nélkül belém dugta egy ujját. Ijedtemben azt sem tudtam hova kapjak, így ami a legközelebb volt, abba kapaszkodtam - az pedig SeHunnie barna haja volt. Elégedetlenül morrant fel, majd mozgatni kezdete az ujját, mire fájdalmasan nyögtem egyet, mire felnézett. Tekintetünk találkozott, de az arca olyan semleges volt, hogy nem tudtam semmit megállapítani róla. Féltem. Nem most először ijedek meg tőle, de ez az első alkalom, hogy ténylegesen figyelmen kívül hagyja az a tény, hogy most már rettegek tőle. Félve húztam magam össze, térdeimet összezártam, de SeHun úgy tűnik nincs türelmes kedvében. Kihúzta belőlem az ujjait - merthogy időközben már három ujjal tágított, én meg alig látok a könnyeimtől - és szét feszítve a térdeim belém hatolt. Az oké, hogy sikosító nélkül készít fel, de az hogy így is csináljuk már egy kicsit sok. Hangosan nyögve és sírva kapaszkodom a kezébe, de ő erőszakosan lenyom a párnákra. Annyira feszít ott lent, hogy az leírhatatlan, a fájdalom egyre csak nő, de SeHun nem áll le.
- K-khérlekh... SheHhun... állhj - nyöszörgöm patakzó könnyekkel. Még soha nem volt ilyen, akkor most miért?
SeHun viszont nem állt meg, hanem még durvább lett. Nem tudom mi lelte, de nem szokott ilyen lenni. Ennyire azért ismerem már, sőt azt is tudom, hogy velem, bárhol, bármikor nagyon gyengéd. Bezzeg most...
Mikor SeHun elérte a csúcsot, zihálva borult mellém, én meg feltápászkodtam a helyemről, majd a fürdőbe vonultam semmi nemű magyarázkodást nem mondva neki. Hallottam a lépteit, amelyek szerint ide tart, ezért gyorsan bezártam az ajtót a kulccsal. Megállt az ajtó előtt, kopogott, de nem nyitottam ajtót, mire bosszúsan rácsapott egyet a fára.
Patakzó könnyekkel a zuhanyt vettem célba, megnyitottam a meleg vizet, majd beszálltam, miután beállítottam a megfelelő hőmérsékletre. Sírástól reszketve álltam a forró zuhany alatt, de egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért tette. XiuMin... - ez az egy név visszahangzik a fejemben. A jéghideg, csempézett fal mentén lecsúsztam és felhúztam a lábaim, fejem térdeimre ejtettem. Nem tudom, hogy mennyi ideig voltam bent, de SeHun megint bekopogott.
- LuHan, ha nem jössz ki, meg fogsz fázni! - Mintha ez téged érdekelne.
 A sírástól már fájt a fejem, de azért felálltam és elzártam a csapot, dideregve nyúltam egy törölközőért, hogy megszárítsam magam. A könnyeim sehogy sem akartak elapadni, de az eszem azt suttogja, mit suttogja, inkább üvölti, hogy most nem láthat így SeHun. Nagyon szeretem őt, de... folyamatosan azon jár az eszem, hogy miért, mi történhetett köztünk, ami miatt, agy kell viselkednie? Hiszen olyan jól el voltunk délután...
- LuHan, szeretném megmagyarázni...
Még mindig egy zárt ajtó választ el bennünket. Reszketegen megállok előtte, fejem a fának nyomom.
- Még is mit akarsz meg magyarázni? Azt, hogy konkrétan megerőszakoltál? Ezt?
Hangom még nekem is hidegen cseng, jobban fájt ez a mondat, mint bármi más. Könnyek szúrják a szemem, de igyekszem visszatartani őket.
- Igen, ezt - SeHunnie hangja bizonytalanul elhallgat. - Ne haragudj rám, de... egyszerűen... túl sok volt a feszültség és én... tudom, hogy ez nem magyarázat, de akkor is... az életemnél is jobban... Bassza meg, a kurva életbe! SZERETLEK LUHAN!!
Kinyitottam a zárat, de arra már nem maradt időm, hogy a nyakába is vessem magam. Sírva csuklottam össze a szeme láttára, de nem érdekelt. Az sem, hogy durván bánt velem. Semmit, mert SZERET.
- Lulu...?
Kinyújtottam a kezem, mire SeHun odajött hozzám, letérdelt mellém és magához ölelt. Még emlékszem, hogy nyugtató és kedves szavakat suttogott a fülembe, miközben az ölében a hálószoba felé mentünk. Utána minden elsötétült... nem emlékszem mi történt.

Reggel egy puha ágyban és SeHunnival magam mellett ébredtem. De volt még valaki bent a szobában... vagy is valakik. Elsőként egy vörös hajú, kissé hörcsögszerű srácot pillantottam meg. Az ereimben is megfagyott a vér, nem mozdultam, SeHun viszont morogva nyújtozkodott egyet, majd felült. Karja azonnal védelmezően fonta körém, én meg csak tehetetlenül remegtem a félelemtől. Miért vagy itt?
- Szia LuHan, rég találkoztunk - mondja a vörös.
XiuMin! Vajon, hogy került ide és miért van itt? Csak nem Kainak volt igaza? Még is miért akarna visszaszerezni? Mit érek én neki? MIÉRT?!!?? 
- Nem tudom, hohy kik vagytok, de húzzatok innen el - ajjaj, SeHun pedig kezd bekattanni. Érzem, ahogy megfeszülnek az izmai. Várja a támadást. - Hagyjátok békén LuHant!
- Lay, kérlek hallgattasd el a vendégünk - mondja XiuMin egy magas srácnak.
- NE! Kérlek, őt ne bántsd! Nem volt elég, hogy engem megerőszakoltál, XiuMin? - kiáltom kétségbeesetten.
- XiuMin? - kérdezi SeHun.
Magamat átkozom, miközben SeHun ott hagy az ágyban (megjegyzem semmi pénzért nem keltem volna fel, mivel teljesen meztele-... nem még sem, van rajtam egy póló).
- Hunnie - kapok kezei után. Nem akarom, hogy elmenjen! Ne hagyj itt!
Szemeiben sötéten villog az elszántság, de nem félek tőle, mert tudom, hogy nem engem akar bántani. Még is elerednek a könnyeim, féltem őt. 
- Kérlek ne menj - könyörgöm neki halkan.