7. fejezet - I'm with you... and I love you! /Veled vagyok... és szeretlek!/

Huuh~  Köszönjük a sok kommentet, főleg én :D Nálam kicsit kevesebb a nézettség, úgy általánosságban, ezért kicsit irigy vagyok a társamra, de hát ez van :D. Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de egészségügyiben nem túl hálás, ebben a szempontból, tanulni :3 Remélem nálam is ennyien fogtok hozzászólni. Na nem pofázok tovább, jó szórakozást ;)

LuHan POV

Teljesen... nem is tudom. Elveszettem a maradék eszem? Igen, ez találó. Nem vagyok normális, még csak két napja sincs, hogy ismerem, de hagyom magam megfektetni. Teljesen hülye, idióta, nem normális... izé vagyok....

Gondolataim száguldoztak, miközben SeHun kezei gyengéden kényeztettek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzéki is tud lenni, a mogorva, hideg felszín alatt. Ez tetszik. Mikor SeHun keze olyan helyekre tévedt... kezdtem megint bepánikolni. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ez olyan lesz, mint MinSeokkal volt. Ellenkeztem, de nem adta fel, aminek később jobban örültem, mint azt valaha is gondoltam volna.

Kezei alhasam, ajaki pedig merevedésem cirógatták. Lehet, hogy voltam már férfival, de ez teljesen más érzés... magával ránt, letaszít, élvezetet okoz. Kezeim számhoz kaptam, igyekezve elfojtani a kikívánkozó nyögéseimet. Mikor ezt SeHun észrevette, kieresztett szájából és felhajolt hozzám.

- Tudsz róla, hogy te vagy a leggyönyörűbb ember, akit valaha is láttam? - kérdezte halványan mosolyogva, de szemeiben ott égett a vágy tüze. - Akarlak, de nem szeretnék fájdalmat okozni neked...

- NEM! - kiáltásom hallva csodálkozva pillantott rám, én kezeim mögé bújtam. Halkan suttogva hozzá tettem. - Veled minden más, mint vele... 

- Akkor, szabad? - kérdezte megfogva kezeim és lefejtette őket arcomról.

Válaszolni nem mertem, így csak bólintottam. Ő lassan végig csókolta az arcom, ami égett tekintetétől, majd ajakival mellkasomra tévedt. Egyre nehezebben szedtem a levegőt, engem is kezdett elemészteni a vágy.

- SeHun...

Halk hangomra felemelte a fejét, felhajolva hozzám megcsókolt, nyelve mélyre hatolt számban, erre csak egy apró nyögéssel válaszoltam, belekapaszkodtam vállaiba. Mikor elhajolt ajkaim elől, végig csókolta arcom, nyakam. Nyakhajlatomnál megállt kicsit, tétován felnézett rám, majd minden habozás nélkül beleszívott. Felsóhajtottam a hirtelen jött érzéstől, majd észbe kapva végig simítottam az oldalán.

- Se-SeHun... ez meg fog... látszani... később... - csuklott el hangom, nem is egyszer.

- Nem érdekel, LuHan. Most csak te számítasz.

Kicsit meghatódtam szavaitól, aminek hatására belecsókoltam selymes hajába. Nem mondott semmit, csak haladt lejjebb. 

- LuHan, biztos, hogy akarod?

SeHun kérdése kicsit váratlanul ért. Értetlenül pillogtam rá, de azért egy fél mosollyal megválaszoltam kérdését. Nem nagyon figyeltem mit csinál, csak annyit láttam, hogy az ágy mellett levő táskájából elővesz egy pici tégelyt.

- Igen, szeretném. Tudom, hogy te vigyázni fogsz rám. Érzem, legbelül.

Felhajolva hozzám finoman megcsókolt, közben egy ujja belém csúszott. Összerezzenve fogadtam magamba egy ujját, elakadó lélegzettel igyekeztem hozzá szokni a most még felettébb kellemetlen érzéshez. 

-Mih... ah... ez hideg! - suttogtam zihálva SeHun fülébe.

- Csak síkosító. Bocsi, hogy hideg.

Fülembe csókolt, majd elkezdte mozgatni az ujjait. Fejem hátra vettem az intenzív érzésre, hangosan nyögve adtam át magam neki. Az agyam teljesen elkábult. Nem is tudom mi történik velem... Majd még egy ujja belém csúszott, ez kellemetlenebb volt, mint az előző. Egyre nagyobbakat nyögtem, egyre hangosabban ziháltam.

- SeHun... - suttogtam. - Ez fhájh...

Nem nézett rám, nem mondott semmit.Csak felém helyezkedett és lassan belém csúszott. Hangosan nyögve hunytam le szemeim, hogy ne is gondoljak rá, mit csinálok. Egyszer csak SeHun megállt, nem mozdult. Óvatosan kinyitottam szemeim és rápillantva a felettem támaszkodó barnára, elakadt a lélegzetem. Úristen, SeHun, kibaszott szexi vagy...
Halkan lihegve viszonozta pillantásom, nem eresztette egy percre sem, ami nem zavar, mert bármeddig elnézegettem volna szép szemei. Mikor már teljesen elkábultam, SeHun megmozdult. Ez már nem fájt, hanem olyan érzéseket ébresztett bennem, amiket nem ismertem eddig. Lassan, sekélyesen mozdul, majd mélyen és gyorsan. Olyan hangosan nyögdécseltem, hogy már kezdtem attól félni, a nagyim bármelyik pillanatban ránk nyithat. Ekkor eltalált bennem valamit, amitől összerezzentem, hangom elakadt, levegőt is alig kaptam.
- SeHun... - suttogtam kerek szemekkel.
- Tudom, mindjárt... elmegyek - felelte fülembe lihegve.
Rám markolt, majd ütemes tempóban elkezdte mozgatni kezét merevedésemen. Olyan hangosakat nyögtem, hogy szám elé kellett raknom kezeimet. Mikor SeHun meglátta kezeim, szabad kezével  megfogta az egyik csuklóm és elrántotta ajkaim elől.
- Hallani akarom a hangod, mikor elmegyek benned és elmész a kezeim között.
Ekkor mindketten megfeszültünk, SeHun belém, én pedig kezei között élveztem el. SeHun hangosan nyögött egyet, én meg... konkrétan fel sikítottam az élvezettől. A barna legurult rólam, majd magához ölelt.
- Köszönöm, Bambi... - suttogta halkan, miközben hajammal játszott.
Nem is tudom mit mondjak... Zavarban vagyok, de tetszik, ahogy magához ölel, ez olyan, mintha tényleg fontos lennék neki.
- Tudom, hogy ez furán hangzik, de... azt hiszem szerelmes vagyok beléd.
Hangom hallatán felkapta a fejét és hitetlenkedve rám nézett, aztán a mosolya beragyogta egész arcát. Nem válaszolt, az arcára volt írva minden. Magához ölelt, puszit nyomott a homlokomra, majd felkaptuk a cuccainkat és elmentünk fürdeni.
Az este meseszépen telt, bár egy kicsit sajgott még a fenekem. Másnap reggel nem láttam sehol a szerelmemet, ami kicsit megijesztett. Felkaptam SeHun pólóját, ami legalább két mérettel nagyobb volt rám a kelleténél, de most nem érdekelt. Elindultam a keresésére, a konyhában meg is találtam, de aztán meghallottam a nagyim hangját. Miért van a nagyival? Vajon miről beszélhetnek...?
Sajnos nem hallottam miről beszélnek, de egy kicsit közelebb lopózva, már értettem valamit.
-... nem akarom megbántani, de egy kicsit messzire megy. LuHan...
Ez SeHun hangja! De miről beszél? Nem akar megbántani? Ezt hogy kéne értenem? Ezekkel a gondolattokkal léptem be a konyhába, ahol a nagyim és SeHun ült. Mindketten felnéztek rám, de kétségektől terhes tekintetem leszegve, nem néztem egyikükre sem. Egyszerűen csak a csaphoz sétáltam, majd a polcról levéve egy üvegpoharat, megtöltöttem vízzel. Gyorsan megittam, majd egyikükre sem nézve kisiettem a konyhából, fel a biztonságot nyújtó szobámba.
Halkan beraktam magam mögött az ajtót, a könnyeim már a lépcsőn elkezdtek folyni, mostanra sem maradt abba. Lassan lecsúsztam az ajtónak támaszkodva, sírásom zokogássá erősödött.
Ő sem más! Csak arra voltam jó neki, hogy megfektessen, semmi másra. Egy egyszerű egy éjszakás kaland voltam számára...
Ekkor kopogott az ajtón. Ijedten rezzentem össze.
- LuHan? Mi történt? - kérdezte SeHun, folyamatosan kopogva, a kincset próbálgatva. - Miért sírsz?
- Menj... innenh... nem akarokh shenkivel beszhélni...- zokogom fulladozva.
Egyre jobban kétségbeesek! Basszus, mindjárt pánik rohamot kapok! Nyugalom LuHan, vegyél egy mély levegőt.

  Szerintetek mi fog történni velük? LuHan és SeHun között valami végleges lesz, vagy csak egy egy éjszakás kaland volt? Vajon LuHan tényleg szerelmes? És SeHun vajon mit érez?

~6. fejezet - And now... /És most.../

SeHun POV

Viszonylag jól ment a nagyijával való ismerkedés, de megmondva az őszintét, szerintem nem százas. Az én nagyin nem mond ilyeneket bár nem is emlékszem már rá, pedig él. De ez akkor is furcsa.

Megijedtem LuHan reakciójától. Olyan mintha félne tőlem. De miért? Én nem akarok rosszat neki. Könnyeit kezdtem törölgetni, amik nem igazán akartak elfogyni. A szívem szakadt meg. Ezt én váltottam ki belőle?
-LuHan, ne csináld.-emeltem le kezeit vállamról, majd rápusziltam nyakára. Azt hittem ettől megnyugszik, de ehelyett remegni kezdett. Nem értem LuHant, rajta nem lehet kiigazodni, főleg most nem. Fáj, hogy ezt csinálja velem, de nem fogom kimutatni.
-LuHan!- szóltam rá kicsit erőteljesebben. Már nem bírtam könnyeitől ázott arcát nézi. Félve belenézett szemeimbe.
- Miért viselkedsz így?- simítottam végig gyengédem arcán. Vett egy nagy levegőt, ahogy láttam dühös is lett.
- Mert félek, nem érted? - csapja el kezeit arcomról. Meglepettem pislogtam rá, eközben ő kimászott alólam. Szembe leült velem, kezeit maga elé húztam, s azokra hajtotta fejét. Szipogott párat, aztán még jobban rákezdett  sírásra.
-LuHan...- gyengéden megszólítottam, de nem figyelt rám. Én még mindig le voltam sokkolódva. Azért ez...Fél? Tőlem? Értem én, hogy az elején bunkó voltam, de miért fél? Meg egyáltalán miért van a közelemben akkor?-  Miért félsz tőlem?- húzódtam mellé, s átöleltem. Nyomtam egy apró puszit arcára, ami egy kisebb mosolyt varázsolt ajkaira. Annyira édes volt, bár láttam a fájdalmat arcán, de még így is gyönyörű volt. Türelmesen vártam. Éreztem, hogy el fogja mondani, de még nem szedte össze hozzá magát. Küldtem felé egy mosolyt. Biztatni akartam. Tudatni vele, hogy nekem mindent elmondhat.
-Amiért idejöttem...- csuklott el hangja. Szomorúan felnézett rám, majd nyomot egy puszit arcaimra, s pirultan újra a takarót bámultam maga előtt. - A régi sulimban volt egy barátom úgymond, bár elég fura volt és mindig azt mondták, hogy kerüljem, ezért néha meg is tettem. Végül jóban lettünk, de elég furán kezdett velem viselkedni. Túl közvetlen volt, amit nem értettem. Egy idő után viszont rájöttem miért. Legjobb haverom mesélte, hogy meleg. Ekkor viszonylag megvilágosodtam, de nem hittem, hogy be is jönnék neki, vagyis inkább a testem jön be neki. Egyszer ketten maradtunk a teremben és...ő...- kezeit arcába temette, aztán megütögette arcát, s pólómba kapaszkodva kezdett újra sírni. Most sokkal hangosabban, erőteljesebben.
Kezdtem megijedni, hogy a történet végén az jönne, amire gondolok. Próbáltam ezt  kizárni fejemből, de mikor LuHanra néztem...összeszorult a szívem. Hát ezért...- világosodtam meg.
Óvatosan átöleltem, bár ezt most nem tartottam jó ötletnek. Törékeny teste egyre jobban remegett. Most nem tőlem félt, hanem az emlékeitől. Legalábbis én így éreztem. Úgy érzem, hogy most kicsit megnyugtatom a jelenlétemmel.
Lassan puszilgatni kezdtem arcát, amitől nagyon meglepődött, de hagyta. Sírása is alábbhagyott, de nem sokkal. Kezdett végre megnyugodni.
-Felejtsd el...- suttogtam LuHan ajkaira, majd lágyan megcsókoltam.
Egy ideig hagyta csókom, vissza is csókolt, aztán elvált tőlem. A szemeiben megint azt láttam, hogy fél. Megint tőlem. Ez feldühített. Én nem csináltam semmit, csak jót akarok neki. Miért nem értékeli? Én soha nem tudtam kimutatni mit érzek, erre itt van Ő, aki felé sugárzom a szerelmet, de nem veszi észre, inkább fél. Megértem őt. Borzalmas, ami történt vele, de hogy akar velem kapcsolatot, mikor kimondani sem meri mit tettek vele? Ezt az egyet nem értem.
Próbálom nyugtatni, csak neki mindig az a faszkalap jut eszébe, látom az arcán. Annyira kétségbe esett fejet vág, mintha ugyan azt akarnám vele.
- Segítek túllépni rajta. - Le sem esett mit mondtam, míg be nem fejeztem. Mégis hogy akarnék, vagy egyáltalán tudnék segíteni? Sehogy! Jobb ötlet híján újra megcsókoltam, még gyengédebben. Kezeim derekára csúsztattam, és egyik kezemmel oldalát cirógattam. Ha máshogy nem is, így megpróbálhatom. Ahogy csókoltam végig egy dolog járt eszemben; nem bízik meg bennem. Elszomorít ez a tény, de hitegetem magam az ellenkezőjéről. Hiába! Miért nem vettem észre hamarabb. Egy ilyen srác nem fog csak úgy belém szeretni, főleg azok után, ami történt vele. Ha itt lenne az a köcsög, most megölném. LuHan miatta lett ilyen, vagyis gondolom.
Végig fektettem az ágyon, majd lekaptam pólóját, amitől meg is ijedt.
- Ne félj...- suttogtam érzékien fülébe.
Lágyan csókoltam nyakhajlatába. Picit megremegett az érzéstől, ezért azonnal el akart tolni magától, amit nem hagytam neki. Elég erőteljesen ellenkezett, egy párszor ökle mellkasomon is landolt, piros foltot hagyva maga után. Olyankor LuhHan megbánta, ahogy láttam rajta, de az engem nem érdekelt, sem az ütések. Míg azzal foglalkozott, hogy felfújt pofival duzzog, keresztbe tett kézzel, én egyik kezemmel végigsimítottam hasán, majd rámarkoltam merevedésére. Egy erőteljes nyögést követve pólómat markolta. Izgató nyögése nadrágom még szűkebbé tette. Én már teljesen be voltam indulva, de LuHanon csepp jelét sem láttam. 
Talán most...Ajkaimmal alhasát nyalogattam, közben még mindig mozgattam farkán ujjaim.

Megjegyzés.: Szeretném, ha egy kicsit többen kommentelnétek, mert egy kicsit kezdjük el veszíteni  a hitünk abban, hogy jó írunk... by.: ChangJoung