~5.fejezet - I want you! /Akarlak! /

LuHan POV

 - Nem... tudom, de... - még mindig nem mozdult, ahogy én sem. Kicsit megijedtem, hogy rám erőszakolja magát, ehelyett viszont homlokon puszilt.
- Jól figyelj, Bambi. Nem fogom magam rád erőszakolni, de elérem, hogy belém szeress. Bármi áron - felelte SeHun, az állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem. Egy negédes csókot lehet enyhén elnyílt ajkaimra, amik szólni akartak.
 - M-még is, hogy akarod ezt... elérni? - tudakoltam kicsit bátrabban, szemébe nézve.
 Aranyosan elmosolyodott és még egyszer megpuszilt, majd olyat tett amire nem számítottam. Lemászva rólam felhajtotta a takaróm szélét és bebújt mellém a vastag paplan alá. Arrébb csúsztam és csak néztem, mint Rozi a moziban. SeHun  közelebb húzódott hozzám és óvatosan átölelve szorosan magához húzott. Fejemet belefúrtam széles vállába és próbáltam megnyugodni, elaludni. Nem igazán akart menni egyik sem, főleg a megnyugodás. Az nagyon, de nagyon nem akart menni, sehogy sem. SeHun jelenléte nem megnyugtatott, hanem... felizgatott. Ciki, de igaz...
Yaaaaa! Ez tiszta agyfasz! Nem bírom, kész én megőrültem...
SeHun nem igazán törődött velem, mármint a bajommal. Szorosabban ölelt és megnyugtatónak szánt mozdulatokkal igyekezett ellazítani. Akkor még is csak törődik az érzéseimmel, ami nagyon boldoggá tesz engem. Utálom, hogy ilyen érzelgős vagyok. Ezt soha nem szerettem magamban. Most komolyan át léptem az önutálat bugyrának kapuját? Én komolyan... jó nem gondolkodom tovább, mert a végén még jobban utálni fogom magam...Én soha, de soha nem utáltam magam, még azután sem miután... Hát XiuMin... ajj már tudjátok, nem?
Egy ki idő elteltével már csak csendesen szuszogtam SeHun karjaiban.
Olyan szépet álmodtam, még pedig azt, hogy SeHun megcsókolt és azt mondta, hogy SZERETLEK! Arra viszont még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez mind meg fog történni velem, csak egy kicsit másképp.

~ pár órával később ~

- Kicsim, kelj fel! - a mély csendben ez a hang szinte sikításnak hallatszott.
Nem mondtam semmit, csak megfordultam, de akkor valaki végig simított az arcom vonalán. Erre már kénytelen - kelletlen kinyitottam a szemem és SeHun cukin mosolygó arcával találtam szembe magam. Reflexből én is elmosolyodtam, viszont Hunnie ajkai már csak egy fél mosolyra húzódtak, mikor meglátott valakit, akit a háta közepére sem kívánt. Szerintem.
- LuHan, szívem itt vagyok - jé, mit keres itt a nagymamám?
- Szia, nagyi... - fordultam felé kerek szemekkel, mivel nem igazán értettem, mit keres itt.
- Ne nézz így, mert harapok! - ezen felkuncogtam és SeHun felé fordultam. Szerettem volna elmagyarázni neki a helyzetet.
Azonban SeHun nem volt mellettem, mire kíváncsian körbenéztem a kórteremben.
SeHun? - motyogtam halkan és picit csalódottan. Ezt soha nem fogom megérteni...

A nagyimmal éppen hazafelé sétáltunk, amikor SeHun ismét felbukkant. Mégpedig velünk szemben jött az utcán, lazán, zsebre dugott kézzel és egy apró félmosollyal az arcán. Pirultan eszembe jutott a csókunk, de gyorsan megpróbáltam normálisnak tűnni.
- SeHun! - csodálkoztam és elé futottam. Előtte megállva észre vettem, hogy picit sápadtam, mint korábban, de ő csak egy puszit nyomott az arcomra és a nagymamám felé fordulva kérdezett valamit.
Sajnos nem értettem mit, így csak kíváncsian néztem egyikükről a másikukra. Nagyi rám nézett és bólintott.
- Maradhatsz éjjelre... Egy feltétellel. Még pedig azzal, hogy nem fogod soha megbántani az unokámat és vigyázol rá, jobban, mint az életedre. Érted, fiam? Mert, ha nem, akkor...
Nagyi átható szemekkel méregette a mellettem álldogáló barna hajú fiút. SeHun meg... maradt SeHun. Most komolyan?! Mi a... inkább hagyjuk...
- Értettem, asszonyom és köszönöm. - SeHun kedvesen elmosolyodott és elengedve engem meghajolt a nagymamám felé.
Nagyi elmosolyodott és elindult a az ajtó felé, de vissza fordult, ránk nézve azt mondta, hogy:
- Aztán semmi huncutkodás az ágyban!
Pirultan bújtam kezeim mögé és vártam, hogy megnyíljon alattam a föld. Miért kellett most ez nagyi?! Egyre jobban zavarban vagyok és azt sem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Végül SeHun karon ragad és elkezd ráncigálni a ház felé.


Bent az érzelmeimtől félkómásan igyekeztem levenni a cipőmet, levenni a kabátom és felakasztani a fogasra... de egyik sem akart sikerülni, mert mindvégig SeHunra koncentráltam, aki meg engem figyelt átható szemekkel. Totálisan zavarban vagyok, nem csak azért, mert le sem veszi rólam a szemét, hanem azért is, mert nem tudok, mit kezdeni azzal, hogy tetszek neki és... nekem is tetszik ő.
Áááá!! Ne bámulj már, mert... kiugrok az ablakon vagy valami lesz itt, de akkor nem lesz köszönet.
SeHun figyeli minden mozdulatomat és érzem, hogy egyre jobban elpirulok, már ha ez lehetséges.
Végül szavakba öntöm mi zavar.
- Ne bámulj már! - pusmogom neki rákvörös fejjel.
- Most miért? Nagyon édes vagy így. - röhög rajtam, én meg mellette, kissé sértődötten, elrohanva mentem a szobámba. Miért ilyen köcsög? Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, pedig nem is tett semmi rosszat, csak egy kicsit megszívatott. Akkor sem szeretem, ha szívatnak, főleg, ha az az ember az, akit kedvelek ÚGY.

Pár pillanattal később SeHun bekopog az ajtómon és ki is nyitja azt.
- Nem akarok veled beszélni! - fúrom fejem a párnámba és fordulok a fal felé.
- LuHan... Ne haragudj, nem akartalak megbántani. - kedvesen kér bocsánatot, közben az ágyam felé sétál. Tisztán hallom a padló nyikorgását, ami közeledtét jelzi.
Leül mellém, de én igyekezek nem tudomást venni róla. Megcirógatja a hátam, végig simít kezével arcomon. Érzem, hogy már most kezdek égni, nem csak az arcom, hanem mindenhol parázslik a vérem.SeHun közben benyúlt a farmeromba és elkezdte simogatni a fenekem.
- SeHun! - nyögöm neki halkan.
- Igen? - kérdezi rekedtes hangon. - Mi az Lulu?
Lulu? Mi van? Nem tudom folytatni a gondolatmenetemet, mert belecsókol a nyakamba, mire halkan nyöszörgök egyet. Még soha nem éreztem ezt. Forr körülöttünk a levegő... akarom SeHunt, de még nem állok készen.
- SeHun! Ne... én még n-nem... - elfulló hanggal pislogok rá, ő meg kihasználva az alkalmat megcsókolt.
Óvatosan végig simított nyelvével alsó ajkamon. Én meg enyhén elnyílt ajkakkal próbáltam ellen állni neki, de végül ő győzött. A csókunk egyre vadabb és vadabb lett, mire SeHun rá ült a csípőmre és áttért a nyakamra. Szemeim bepárásodtak, igyekeztem vissza tartani a könnyeimet, de azok csak ne akartak  a helyükön maradni. Mikor már nem bírtam tovább a kínzást megfogtam a rajtam ülő vállát.
- SeHun... Ne! Kérlek! - ez volt az a pillanat, amikor a könnyeim patakokban folytak.