~4.fejezet - Feelings /Érzelmek/

SeHun POV

Már éppen ki szerettem volna lépni a mosdóból, mikor zajt hallottam. Hátra fordulva, kíváncsian néztem, mi lehetett az a hang. LuHan volt! Mielőtt még eleshetett volna gyorsan odasiettem, s elkaptam őt. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy aggódom érte, ezért a szokásos semleges arcom vettem elő. 
Nem szeretek LuHanra így nézni. Olyan édes, én meg úgy viselkedem vele, mintha egy nem kívánatos személy lenne, bár ezt ő biztos nem veszi észre. Nem igazán érdeklem, és amúgy sincs itt rég óta. Ahogy észre vettem Baek az egyetlen, aki elnyerte a tetszését. Az a kis köcsög mindenhol ott van. Nem is értem, miért kérdezi folyton Chan, hogy miért utálom. Csak rá kell nézni! 

LuHan édesen nézett rám, aztán arca megváltozott. Törékeny teste megremegett karjaimban. Megrémültem. Nem értettem, mi lett vele. Mintha...félne, vagy nem is tudom. Elgondolkodott pár percre. Meg sem mozdult, csak remegett. Arra vártam, hogy mondjon valamit, mondja el, mi a baj, de nem igazán akarta. Én meg úgy voltam vele, hogy nem olyan dolog amiről beszélni szeretne. Elengedtem őt, ahogy kérte tőlem.
 Lassan a mosdó ajtajához kezdtem tolni, de vigyáztam, hogy ne legyek félelmetes, mint a teremben. Kit tudja most hová menekülne előlem. Lehet, akkor már meg sem találnám, amit nem szeretnék. Kezeimet kitámasztottam válla mellett.
 - Tudsz róla, hogy nagyon szép vagy? - kérdeztem vigyorogva.
- M-mondták... már... - suttogta. Alig hallottam meg. De olyan kis édes hangon motyogta, hogy azt hittem elolvadok. Miket ki tud belőlem váltani. Nagy hatással van rám az is biztos, csak jobb, ha ez nem derül ki. Nem akarom, hogy megtudják, főleg Baek ne.
- Hmm... ez tetszik. -simítottam végig állán, majd hatalmas tenyerem gyönyörű bőrére emeltem. Annyira szép...Megbabonázott, ahogy figyeltem arcát. Észre sem vettem, de egyre közelebb kezdtem hozzá hajolni. Gondolkodni kezdtem. Csókoljam meg? Nem ijedne meg nagyon? Nem is tudom...De, mikor Baek lépett a helyiségbe egyből ajkai után kaptam. Már nem gondolkodtam a dolgon. Édes ajkait ízlelgettem, miközben éreztem BaekHyun negatív energiáját felém áradni.Már csak azt vettem észre, hogy nem csókolom őt. Kezei után kaptam és szegény LuHit húzgálni kezdtük. Láttam az arcán, hogy fáj neki. Baek meg már nagyon felbaszta az agyam azzal, amiket hozzám mert vágni. Mégis, hogy képzeli? Azt hiszi LuHant is kihasználnám, mint őt. Soha nem is szerettem őt, csak kellett valaki és ez lett belőle. Nehogy azt higgye már, hogy össze lehet a kettőt hasonlítani. A közelébe sem ér LuHannak. 

Láttam, ahogy szegény Lulu már könnyezik. Nem akartam tovább húzgálni, ezért el is engedtem, de nem volt jó ötlet. Miután elengedtem elesett. Szegény, LuHan! Bepánikoltunk Baekel. Elájult. Nem mozdult. Gyorsan felkaptam őt, s rohantam a orvosi felé vele.  Lefektettem az ágyra, aztán kimentem az orvosiból. Hívtam Chant, hogy jöjjenek ide és vigyázzanak LuHanra. Féltettem, hogy történik vele valami, bár bevallom picit eltúloztam. Azért a bandát még nem kellett volna idehívni, de azt akartam, hogy biztonságban legyen. 
Visszamentem LuHanékhoz. Szerencsémre pont akkor ébredt fel. Megtudakolta, hogy hol van, amit csak én hallottam, ezért válaszoltam is neki, majd felvilágosítottam, hogy az embereim vigyáznak rá, nem kell aggódnia, erre mintha még jobban elkezdett volna félni.
 -Baekkie... miért nem mondtad el, hogy van egy bandám? -fordultam az említetthez. Ahogy lejött a dolog, úgy vettem észre nem tud róla. 
 - Gondoltam egy ideig még nem mondod el és amúgy is nem az én reszortom beavatni a mocskos dolgaidba. -Mostanában nagyon flegma tud velem lenni. Miután szakítottunk...hm, mintha nem is félne tőlem és ez felidegesít.
 - Hát igaz... téged is csak később avattunk azaz avattalak be- jegyeztem meg tök mellékesen. Ezután Chan is hajlandó volt végre felbukkanni. Már vártam rá Baek miatt.
 - Főnök, biztos, hogy BaekHyunt el akarja vitetni? - kérdezte ChanYeol.
  - ChanYeol, nyugalom. Amúgy is rád bízom Baekkiet, szóval ne parázz már ennyire.- Csak azért nem csinálok semmit Baekel, mert Chan az őrületbe kergetne a rinyájával. Szóval már nagyon ráférne egy verés.
 - Igen is, uram. Akkor már most vigyem magammal?
 - Ha lehet.-Minél előbb annál jobb. Nem akarom LuHan közelében látni. Chanie elindult a törpe felé, aki csak félve hátrált, én meg jót vigyorogtam ezen. Szegény Baekienek nagyon fel kell rá nézni. 
Azon még én is meglepődtem, mikor felkapta a kis hercegnőjét, s kivitte. Legalább ketten lehettünk és Chan sem tűnt szomorúnak amiért rábíztam a dolgot. 
  - Akkor most már beszélhetünk négyszemközt? - koncentráltam vissza Lulura. Felé hajoltam és óvatosan átöleltem reszkető testét. Hátát simogattam, várva, hogy lenyugodjon.Pár percig, csak csendben ölelgettük egymást. Most kéne nem? Bocsánatot kellene kérnem amiért megbántottam. 
 -LuHan...- neve hallatán rám emelte tekintetét. De nekem ez nem megy! Francba! Nem megy nekem az ilyesmi. Soha nem kértem még bocsánatot senkitől. Mással kell próbálkoznom.
Kezeimet két vállára raktam, majd akaratosan, mégis óvatosan lenyomtam az ágyra. Egyik lábam átrakva derekán, csípőjére ültem. Kezeim még mindig vállaim pihentek, behajlítva azokat, fejemmel arcához közeledtem, majd adtam egy puszit homlokára.Nem tapasztaltam túl sok ellenállást, ezért akaratosan ajkira tapadtam. Ott szívogattam és harapdáltam, ahol értem.Egyik kezemmel hasfalát kezdtem simogatni, másikkal selymes hajába túrtam. Meglepett, hogy még most sem tiltakozott. Azt hittem max a csókot fogja hagyni.
-LuHan, akarod, ugye?-lihegtem kérdésem ajkaira, majd időt sem hagyva, hogy adjon választ, újra megcsókoltam. Ráharaptam alsó ajkára, majd miután szétnyitotta ajkait, nyelvem szájába vezettem. Így faltuk egymást egy ideig, de LuHan egy kis idő múlva elfordította fejét. 
Elhajoltam arcától, s figyelni kezdtem. Kerülte a tekintettem, csak elfordított fejjel, kipirosodott arccal lihegett. Kíváncsian figyeltem őt, vártam cselekedeteit.