~2. fejezet - Cutie new boy /Cuki új fiú/

SeHun POV

Ma is - mint általában- , suli helyet egy bárban ütöttük el az időt a bandával. Már kora reggel óta mindenki itt ivott, csak én maradtam furcsa mód józan. A semmibe meredtem, semmi nem járt az eszemben. A kis boros poharam szorongatva nézegettem a többieket, akik egyre többet ittak. Egyszer csak annyira figyeltem fel, hogy már nem egyedül ücsörgök, ugyan is ChanYeol mellém ült. Belekortyolt poharába, majd komoly tekintettel felém fordította arcát.
-Mi van BaekHyunal? Találkoztatok este? -kíváncsian fürkészte arcom, de az egyik srác kézen fogva elráncigálta, ezért nem tudtam válaszolni neki, nem mintha akartam volna. Elgondolkodtatott az egész. Miért érdekli mindig a Baekel való estém? Sokat kérdezget erről. Mondjuk az összes pasiról/csajról szokott, akivel összefekszem, de mintha Hyunnie miatt jobban izgatná.  Végül is Chanról van szó, neki azért elmondom, mert a barátom és ha tudni akarja, akkor tudni is fogja, bár felkapja a végén a vizet. Miért érdekli, mit csinálok vele, ha a végén ideges lesz?
Nem tudom mennyi ideig filóztam  ezen, de már csak azt vettem észre, hogy a suliban vagyok és BaekHyunt keresem. Nem igazán értem, mi szükségem lenne most az ő társaságára. Egy ideig őt kerestem, mikor végre meg is találtam. Láttam, hogy egy aranyos, szép arcú sráccal van éppen. Nem akartam a gyerek előtt elkezdeni beszélni Baekkel, ezért inkább elmentem mellettük, de nem voltam képes úgy elmenni, hogy nem látom még egyszer az angyalarcú fiút. Hátra fordulva vetettem még pár pillantást a srácra. Nagyon megtetszett, már a kisugárzása is vonzott. Csak néztem őt, aztán azt vettem észre, már nem a hátát bámulom, hanem éppen vele szemezek. Gyönyörű szemeivel, ahogy láttam végigmért engem, majd a szemembe nézett. Teljesen elvarázsolt. Meg sem fordult a fejemben, hogy elkapom tekintettem. Ha lehetett volna egész nap néztem volna, de ő elpirulva - ami rohadtul aranyos volt - Baek felé fordult. Kicsit csalódottan ránéztem a dühös fiúra, s elmentem onnan a francba. Ki lehetett ez a srác? Szerintem nem láttam még. Biztos új lehet.
Vajon meleg? A kinézetéből ítélve száz százalékig az. Olyan lányos pofija van, meg a viselkedése is. Még attól is zavarba jött, hogy ránéztem. Még ha meleg sincs esélyem. Ha most Baekel van, akkor nem hiszem , hogy sok jót mond neki rólam, sőt ebben biztos vagyok.
-SeHun!- gondolataim közül pont az emlegetett hangja ránt ki. Mit keres itt? Nem az új sráccal kéne lennie?
-Mi akarsz? - fordulok felé. Az arcán látszott a düh. Valamiért úgy érzem rám dühös.
-Elég feltűnően bámultad nem gondolod? - kicsit hangosan megkérdezi. Feltűnően?
-Mi a francról beszélsz ? Csak ránéztem, mert még életembe nem láttam! Nehogy már kioktass itt! Jobb, ha bekussolsz! Nincs közöd a dolgaimhoz! - ordítok neki vissza, mire megszeppen egy kicsit. Nem is tagadhatná, hogy fél tőlem. Miért is lenne velem, ha nem azért? Most kéne szakítanom vele, nem?
-Mondtál neki valamit rólam?
-Mi?- kapta rám tekintetét. -Nem mondtam semmit rólad! - Megint bedühödött. Hm...nem értem. De miért nem mondott semmit? Legalább a nevem elmondhatta volna? Ennyire semmibe vesz?- Felidegesített. Én abban reménykedtem, hogy valamit mond majd rólam, erre semmit. -Ja, ...- jutott eszembe a lényeg is. - szakítunk. Most ! -ezzel ott hagytam, de ő jött utánam és ordítozott , meg beszélt , amire nem is figyeltem.
-SeHun, ezt nem teheted! - miután ezt kimondta már fordultam is volna felé, hogy lekeverek neki egyet, de ekkor megláttam az új srácot. Rávigyorogtam, s lassan felé kezdtem haladni. Picit mintha meg is ijedt volna, amitől mosolyom még nagyobb lett. Tetszett , hogy fél, nagyon is. Baek kezeit éreztem csuklómon, majd éreztem, hogy húzz maga után. Hát, szegénynek nem igazán ment a dolog. Amikor már nem láttam a srácot, megálltam egy helyben, s néztem , ahogy még mindig erőlködve próbál vonszolni, de nem ment neki. Elengedett. Kezeit lábára tapasztotta és úgy lihegett egyet - kettőt. Lihegését egy kis idő múlva , szipogás váltotta fel.
-Rendben!- törölgette meg szemeit, aztán elment. Nem foglalkoztam vele - végül is engem nem érdekel a lelki világa -, inkább hazamentem. Otthon lezuhanyoztam, eközben végig az új srác járt az eszembe. A szemei, amivel engem figyelt, a kipirult arca, amikor találkozott tekintettünk...Tökéletes! De úgy érzem nem leszek nála nyerő, főleg a személyiségemmel. Utálni fog! Ebben biztos vagyok. Végezve a tisztálkodással bementem lefeküdni. Nagyon álmos vagyok.  Még dobtam gyorsan egy üzit Channak , amiben ezt állt:
"Holnap suliba megyek. Szólj a többieknek is!"
Viszonylag gyorsan elaludtam ezután.

~Reggel~

Telefonom ébresztőjére keltem fel. Láttam , hogy még vagy tíz üzenetem is van. Visszaraktam a telefont az éjjeliszekrényre, s szemeimet törölgetve kiszálltam az ágyamból. Kb 2 óra alatt összetötyögtem magam, aztán már a suliban is voltam. Direkt korán mentem be, hátha ott lesz az új srác. Meg aztán Baekel is beszélni akartam. Nem akarom , hogy vázolja a helyzetünket ChanYeolnak, mert akkor hallgathatom a magasabb acsargását, sőt még lehet össze is verekedünk. Indulatos egy gyerek, főleg ha Hyunnie a téma. Tudom melyik az ő osztálya, a folyóson befordulva jobbra mentem, így gyorsan megtaláltam.
Benyitottam, de arra nem számítottam, hogy nem lesz egyedül. Tényleg hamarabb bejött az új srác. Egyből jobb kedvre derültem. Mosolyogva sétáltam a padjukhoz. Láttam BaekHyun arcán , hogy nem vagyok most neki kívánatos, meg persze furcsállta is az ott létem, amit nem csodálok. Leszartam az egész helyzetét, csak a másik személy érdekelt. Tudni akarom a nevét!
- Hali, Baekkie. Ki a padtársad?
-Ő Xi LuHan, az új osztálytársunk.- De aranyos neve van. Végre már ezt is tudom. Már csak beszélni nem hallottam. Biztos tökéletes a hangja is.
- Áh, értem. Oh SeHun vagyok, reménykedj benne, hogy jól kijövünk majd egymással.- Ez úgy hangzott, mintha megfenyegettem volna. Nem akarom mások előtt mutatni, hogy bejönne, vagy épp ki akarok vele jönni. Persze tudom, ezzel elvágtam magam. Ő is félni fog tőlem. Ő is gyűlölni fog és elkerülni. Most először ezt nem akarom. Szeretem, ha utálnak, de ő ne tegye ezt, nem akarom. Gondolkodásom közben Lu...mi is volt a neve? LuHan? Igen ez! LuHan kirohant. Megijedtem. Nem hittem, hogy ennyire megbántom. Most mit csináljak? Menjek utána? De akkor Baek mit fog gondolni? Ez most számít ? Biztos nagyon a lelkébe tiportam. Utána kell mennem.
Kirohantam a teremből, s keresni kezdtem. A legközelebbi termekbe, helyiségekbe néztem be. Bejártam tíz termet, pár szertárt.. és persze sehol nem volt. A mosdó volt a következő ajtó mögött. Kizártnak tartom, hogy itt lenne, de bementem. Bocsánatot akarok kérni, vagy csak látni. Nem vall rám a bocsánatkérés, nem is szoktam senkitől.
-Senki....-motyogtam, miután beléptem. Nézelődtem egy kicsit, hátha megtalálom. Sehol nem láttam, bár sírást kezdtem hallani. Ő az? Hol van?
-Lu....LuHan!-bizonytalanul megszólítottam. Nem mondott semmit, ezért még megismételtem egy párszor, sokkal hangosabban. Nem hallottam még most sem reakciót, feladtam, csak megfordulva az ajtó felé mentem.